Tusheti hegyvidéke vadregényes hangulatával azonnal elvarázsolt minket. A terület egy része Nemzeti Park is, emelett autentikus magashegyi falvak, csodálatos környezet, káprázatos kilátások állítják el a lélegzetét annak, aki ide ellátogat. 

Az itt élők egy része olyan, mintha egy előző korból ragadt volna itt. A ősi hagyományok, a kereszténység előtti vallás még lépten nyomon fellelhető és megtapasztalható. Számtalan keresztény és pogány rítus és ünnep keveredik lelket  és szemet kápráztató egyveleggé.

A domboldalon birkanyájak legelésznek, a szorgos juhászkutyák szelíd, de határozott igazgatásával vándorolnak hegyre fel, völgybe le. 

Tehénkék is felbukkannak úton-útfélen, néha meredek kitérőkre bírva a kirándulókat a keskeny hegyi utakon: ők bizony szelíden, de szilárdan megállnak ott, ahol épp sürgős  kérődznivalójuk akad és egy tapodtat sem mozdulnak. A lovak, az itteni közlekedés csodaszép és fontos résztvevői szabadon barangolják be a hegyoldalakat, mintha csak oda teremtették volna őket.

Az út ide fel igencsak göröngyös, gidres-gödrös  és nem a “gyenge szívűeknek”  való. Leginkább csak június végétől  októberig használható. Viszont olyan érintetlen természetet és varázslatos érzéseket ad cserébe, ami nem hagy tétovázásra okot: ezt életében egyszer mindekinek látni kell! 

Nekünk ezen túl legalább évente egyszer 😉

Szerelem első, második, és ezredik látásra is…